Szepi és Pisze Karácsonya

December 2.

   —  Api és Anyi szombaton mindig sokáig alszanak, úgyhogy mi lenne, ha készítenénk nekik ágyba reggelit? — kérdezte izgatottan Léna bátyjától, annak ágya szélén ugrándozva, miközben Nándi még alig nyitotta ki a szemét.

A langaléta fiú kócos, barna haját vakarászva, arcát, szemét, szeplős orrát nyomorgálva, dörzsölgetve kiült az ágya szélére és egy hatalmas ásítást követően vigyorogva rábólintott az ötletre.

            Miközben készült a vajas pirítós, a tea, valamint a szülők reggeli kávéja Szepi és Pisze azt találgatta mi lehet az aznapi adventi meglepi. Megbeszélték, hogy reggeli után kibontják, és annak függvényében, hogy mit találtak benne, kitalálnak valami jó kis programot maguknak ebédig. A hétvégére feladott házi feladataikat délutánra tartogatták, és csak remélhették, hogy még aznap végeznek vele, hiszen advent első vasárnapján igazán nem akartak tanulással foglalkozni. Anya és apa nem győztek hálálkodni gyerekeiknek a csodareggeliért, annyira jól esett nekik a hétvégi reggeli pihenő. Mialatt a szülők nevetgélve falatoztak a testvérek is elfogyasztották pirítósukat habos kakaójukkal. A második zsákocskák nagyobbnak bizonyultak az elsőknél, de ezekről sem hiányoztak a fényes L2, valamint N2 feliratok. Nándi és húga a kanapén ültek a csomagokkal kezükben, s mintha valami versenyfutásra készülődnének háromtól visszaszámoltak, nagy hatásszüneteket tartva az egyes számok között. 3… 2… 1… ééés…. egy-egy pár puha, kötött kesztyű került elő. Szepié Zöld, barna és szürke színű, cakkos mintás volt, s látszott, hogy néhol a készítője el-elrontott egy egy hurkot. Persze ez Nándinak mit sem számított, hiszen édesanyja rengeteg szeretettel kötögette a számára. Piszének a megszokott, kedvenc narancssárga és lila mellé szintén egy kis szürke, s egy kis fehér került a kötésmintába. Egymásra néztek, és így kiáltottak:

—  Indulás a Cseres-tóhoz!!!

Nagy kuncogások közepette mindketten felöltöztek jó melegen, s már az ajtóhoz tartottak, mikor anyjuk kikiáltott a hálószobából.

— Hova, hova kis drágáim kérdezés nélkül?

—  A Cseres-tóhoz megyünk egyet sétálni. Nem maradunk sokáig, vigyázunk egymásra, melegen felöltöztünk, és legkésőbb ebédre itthon vagyunk, de ha mégsem, nálam van a telefon. — válaszolta Nándi, szinte gépiesen felmondva anyjának a fel sem tett kérdésekre a feleletet.

—  Rendben…. — sóhajtotta mosolyogva Anyi. — S hogy tetszenek a meglepetések?

—  Nagyon szépek Anyi! Köszönjük! — vágta rá Léna. — Majd kapsz érte egy csomó puszit, ha megjöttünk, de már cipőben vagyunk. Szeretünk titeket, elmentünk, sziasztok!

—  Sziasztok! — kiabálta nekik anya és apa. —… és vigyázzatok magatokra! — tette hozzá anyi, de ezt már csak a csukott ajtó hallhatta.

Léna és Nándi vidáman bandukoltak a tó körül, majd mikor már a színes kesztyűk ellenére is megfagyott a kezük, elindultak haza. A tó felszínén megcsillanó napfény volt Pisze kedvence Kisorosziban. Ez persze igazán nem furcsa, miután élete első 9 évét Agárdon töltötte, és a Velencei-tó partját otthonának nevezte. Már pár hónapja itt éltek, de azért még mindig hiányzott neki néha a jól ismert velencei vidék.

            Otthon már a tűzhelyen volt a meleg leves és a főzelék. Ebéd után pedig ígéretüknek eleget téve Pisze is és Szepi is nekiült elkészíteni a leckéjét. A házi feladatok egy részét egész gyorsan befejezték, de aztán mindkét gyereknek gondja akadt ezzel - azzal. Összedugták a fejüket, néha hívták apát, néha anyát egy kis segítségért, így délután öt óra környékén azért be is fejezték a munkát. Nagyon elfáradtak, úgyhogy mind a ketten a kanapén fetrengve pihenték ki megpróbáltatásaikat míg elkészült a vacsora. Pisze evés közben, mindvégig az asztal közepén álló csinos, díszes adventi koszorút leste, és kigondolta miket énekeljenek másnap az első gyertya gyújtásánál. Ez is amolyan kis családi hagyományukká vált az évek alatt.

            Fogmosás után, betakarózva Szepi a nemrégiben kapott telefonján pötyögött valamit (amit első sorban csak telefonálás céljából vettek neki, biztonsági okokból, de azért persze a fiú számára mindig akadt rajta valami nyomkodni való). Pisze az ágyba bújva kedvenc könyvét olvasgatta a kis boszorkáról, aki szerinte igencsak hasonlít rá. Majd egy újabb álomtúra nélküli éjszaka vette kezdetét, s az egész család pihentető, mély álomba merült.